"Pedagógus diplomával, taní- tóként, és szervezőként is a fő motivációm mindig is a Jobbítás volt.
Mindig szerettem emberek között, emberekkel, kapcsolatokkal foglalkozni. A szakmai fejlődésem, a megélt tapasztalataim mind a pozitív pszichológia hasznosítását erősítik meg bennem. A jóllét kérdései, a pozitív érzések és a belső erősségekre való koncentrálás hatékonyabb, mintha a gyengeségeinkkel foglalkozunk.
Bizalmam, tiszteletem, empátiám és a Benned való hitem egészítik ki a tanácsadói szakmaiságomat."
RÓLAM MONDJÁK
Visszaolvastam a régi jegyzeteimet, amiket akkor írtam magamról, amikor elkezdtem járni Hozzád.
Gyakorlatilag azokat a pontjaimat sikerült ledolgoznom. Úgy éreztem amikor olvastam, hogy idegen emberről szólnak, az nem én vagyok, azok a problémák teljesen távol állnak ( már ) tőlem, így töröltem, tűnjön el még a nyoma is. Szóval jól haladok.
Imre, 2015. április 10.
Merre folytassam az utam, amikor anya is lehetnék már, vállalkozás indítása is érdekel, a párom vágyik arra, hogy külföldön próbáljuk ki magunkat, de a jelenlegi munkámat sem hagynám el szívesen. Papírra vetettük az életemet, megterveztük a jövőt, rajzoltunk, színeztünk, kiemeltük a lényeget, a prioritást, és elémtárultak a lehetőségek, a megoldás a folytatáshoz. Nagyon jó volt így irányítva megismerni önmagam, és a jövőmet.
Hanna, 2014. március 26.
50 évesen már nehezebbnek éreztem, hogy egyáltalán esélyt lássak arra, hogy még szerethető vagyok egy újabb kapcsolatban. Kifogásokat kerestem, nem vettem észre a kínálkozó lehetőségeket sem. Tudatosan célt állítottunk magamra, és a jövőbeli életemre. Jó volt elmélkedni önmagamon, ma már tervezek mindent, önmagam, a napjaimat, az életemet. A pozitív hozzáállásommal jóban lettem önmagammal, már randira készülök. Írok rövidesen újra Kati, és beszámolok! :) Köszönöm Neked!
Márti 2014. január 14.
Éreztem, hogy valami nem működik. Tudtam, hogy én is hibázhatok, de tisztán szerettem volna látni, hogy a házasságunk mitől tart ott, ahol éppen tart.
Jó volt kibeszélni a helyzetet, amelyben vagyok. Nem gondoltam, hogy egy idegennek kimondva önmagamat erősítem meg abban, amit jól csinálok, a gyengeségeimben pedig már tudom hogyan tudok fejlődni, változtatni. Élmény volt, köszönöm!
Gábor 2014. január 7.
Kedves Katalin!
Nagyszerű órákat töltöttünk együtt, melyek alatt sok-sok segítséget kaptam ahhoz, hogy valódi önmagam legyek, hogy problémáimat a helyükön tudjam kezelni. Új ember lettem és ami a legfontosabb, hogy BOLDOG ember lettem! Nagyon köszönöm Neked!
Éva, 2013. május 20.
Keveset hallottam még a coachingról, de örültem, hogy rászántam magam. Sokat vitázunk a párommal, melynek részemről midig sírás volt a vége. Tényszerűen beszélgettük át a szituációkat, ma már tisztán látom a helyzetemet és a párom hozzáállását a közös dolgainkhoz. Sokat segítettek ezek a tényszerű felismerések. Ma már nem sírok, tudunk közös megoldásokat találni problémáinkra.
Dóra, 2013. május 15.
Lassan egy éve szakítottam a barátnőmmel és még mindig őt kerestem az új kapcsolataimban. Végre átlátom a szakításunk valódi okát és sokkal több időt töltök azzal, hogy jól érezzem magam, nyitott legyek egy új, őszinte kapcsolatra. Köszönet Neked a türelmedért, bizalmadért.
Péter, 2013. május 8.
Nehezen fogadom el, hogy az én kicsi lányom már nagy, középiskolás, önálló kamasz lett. A felnőtté válás küszöbén tanácstalanok vagyunk, mit-és miként mondhatok el neki, és a Veled való beszélgetéseink során kiderült, ő is bizonytalan abban, hogy mennyire avasson be a mindennapjaiba. Kölcsönösen rácsodálkoztunk egymásra a lányommal: mindig mindent megbeszéltünk részletesen, most miért nem tesszük? Rájöttünk, hogy ugyan úgy bízhatunk egymásban, mint eddig, semmi nem változott, csak az életkorunk. Köszönjük a tapintatot, az őszinteséget, a néha bizony „szúró” kérdéseket, Neked köszönhetően barátnők is lettünk a lányommal.
Emi és Laura, 2013. április 26.
Megcsalt. Borzasztó volt szembesülni. Ez az az élet, amit nélkülem él? Amiben nekem már nincs helyem? Az utóbbi időben megannyi kétely merült fel bennem a házasságomat illetően, de te megmutatod nekem a helyes utat, hogy magamban is meglássam az okokat, amiért ide jutottunk, 10 év házasság után. Rájöttem, hogy nem lehet kölcsönös bizalmatlanságban élni, és mindig építkezni kell, mert a másik oldalon bizony az idő néha rombol. Az eddigi coaching alkalmával kiegyensúlyozottá lettem, rájöttem, hogy jókedvvel szívesebben jön HOZZÁM haza és nem megy máshoz, és hiszek abban, hogy van még közös jövőnk. A további segítségeddel pedig meg akarom tanulni: miként legyek jó házastárs.
Tamás, 2013. április 8.