Németh Katalin coach

(+36) 70/391-8836
nk.coach@jobblesz.hu

"Pedagógus diplomával, taní- tóként, és szervezőként  is a fő motivációm mindig is a Jobbítás volt.

Mindig szerettem emberek között, emberekkel, kapcsolatokkal foglalkozni. A szakmai fejlődésem, a megélt tapasztalataim mind a pozitív pszichológia hasznosítását erősítik meg bennem. A jóllét kérdései, a pozitív érzések és a belső erősségekre való koncentrálás hatékonyabb, mintha a gyengeségeinkkel foglalkozunk.

Bizalmam, tiszteletem, empátiám és a Benned való hitem egészítik ki a tanácsadói szakmaiságomat."

Ha aktuálisan nagyon érdekel valami, és már pár sor is segítene, írd le a helyzetet, problémát és rövidesen találsz rá itt segítséget. Ha gondolod, hogy beszélgessünk, jelentkezz be találkozóra. Fontos tudnod, hogy személyes adataidat maximálisan tiszteletben tartom, azokra legfeljebb a kapcsolattartás miatt lehet szükség. A kérdésedet a "KAPCSOLAT" oldalról tudod elküldeni!

 

"Neki jó, mintsem nekünk..."

Ha mindig csak arra figyelsz, hogy a másiknak legyen jó, egyszer csak azon veszed észre magad, hogy csak az történik, ami csak neki jó. A szeretet igényel áldozatot, de viszonzás is jár érte, figyelem, gyengédség. Nincs változás, ha nem lépsz a tettek mezejére. Ne irányítva, úgy nincs szeretet. Szabadság kell és az érzéseknek hangot adni.

 

"Nem tűröm, hogy így viselkedj velem..."

A heves, tiltakozó reakciók, az indulatos kiabálás nem eredményre vezető megoldás. Az áldozat szerepében lenni viszont nagyon kellemetlen érzés. Érzelmi viharok helyett előre tegyünk lépéseket, bátran fejezze ki ellenérzését, véleményét, a szeretet biztosítéka mentén.

 

"Kavarognak a gondolataim..."

Már szülhetnék is akár, van egy kiegyensúlyozott párkapcsolatom, tanuljak tovább, vagy menjek külföldre dolgozni, pályázgatok, ötleteim is vannak, nehezen viselném, ha eltartott lennék... a mai fiatalok egy része nagyon tudatosan tervezi a jövőjét, öröm látnia a lehetőségek közötti latolgatást. A látványosan leírt "életterv" az idősíkon, a ráébresztő kérdések hamar rávilágítanak, hogy merre állítsák a fényszórót.

 

"Csak a legjobbat szeretném az unokámnak..."

Muszáj tiszteletben tartani az új család függetlenségét. Néha többet segíthet a fiataloknak, ha elkövetik a hibáikat, melyektől szerettük volna őket megvédeni. Minél nagyobb az önálló család autonómiája, annál erősebben összetartó lesz a házasságuk. Érdemes elmondani a bölcs élettapasztalatokat, de a döntést már a fiatalokra kell hagyni.

 

"A párom édesanyja része az életünknek..."

Házasságkötés után megváltozik a gyermek kapcsolata a szüleivel. Gyakrabban a mama billen ki a régi kerékvágásból, nem találja helyét az új helyzetben, hiányérzete van, gyermeke pedig új, saját, másik önálló családba kerül. A saját családotok legyen előtérben, melynek határait először egymás közt, majd a mamával is tisztázni kell.

 

"Elmegyek vele, mert nem merek ellentmondani neki..."

Néha előfordul, hogy számunkra kellemetlen, vagy kényelmetlen dolgot kell tennünk párunk érdekében. Megtesszük mégis, mert döntésünket a szeretet és a felelősségérzet motiválja, és hát önzőek sem vagyunk. Teljes szívből igent viszont csak akkor tudunk mondani, ha mondhatnánk nemet is. A valódi szeretet szabad elhatározásból születik, nem félelemből. Aki fél, nem tud felszabadultan szeretni.

 

"Semmi nem történt a suliban..."

Sok szülő azt gondolja, jól ismeri a gyermekét, hiszen ismeri a barátait, a sulit, ahol tanul, a tantárgyakat, a kedvenc ruháit, zenéjét, példaképét, naponta megkérdezi: mi újság? Még ha büszkék is rá, hogy röviden, de válaszolnak a kérdésekre, akkor sem tudják meg a lényeget. Akkor ismered meg igazán a gondolatait, érzéseit, ha ott vagy akkor is, amikor éppen kérdezne, vagy mesélne. A közelében kell lenned akkor is, amikor eljön a pillanat, és megnyílik magától.

 

"Nem tudok szabadulni az előző kapcsolatom emlékétől..."

Sajnos a múlt nem úgy szűnik meg, hogy egyszerűen megfeledkezel róla. Pedig praktikus lenne, különösen ha kellemetlen emlékek, tapasztalatok és érzések tartanak a múlt fogságában. Nyüglődsz, sajnáltatod magad, haragszol, dühös vagy és sértett. Ilyen érzésekkel nem lehet tovább lépni. Pedig túléljük, még ha fájdalmas is. Meg kell értenünk a múlt történéseit, tudatosítani mi miért történt, így az emlékek saját erőnk forrásává válhatnak. Ha megértettük a múltat, akkor vagyunk készek az új alternatívákra.